Most jutottam el arra a szintre, hogy kiégett a viccrelém. Nem tudok szerintem soha többet röhögni, mert megtaláltam a világ legviccesebb videóját.

Nem kívánom ezt a blogot folyamatos YouTube terjesztőnek használni, de ezt látnotok kell.

(2:10-től kezdődik a pokol, addig bírjátok ki!)

Álljon itt 2 videó, amely bár "csak" átköltés, talán jobban sikerült mint az eredeti.

Remélem ebből állandó rovat lesz...

Moziban voltam. Ez nagyjából nálam olyan mintha kedvem lenne meginni egy sört, és elővennék egy alkoholmentes fajtájút. Csak, hogy mindenki értse, én azok közé a filmkedvelők közé tartozom akinek inkább az az élvezet, ha a meleg lakásban megtekinti a letöltött eredeti nyelvű filmet. Nem szeretem a mozit, főleg nem a Multiplexet. Ennek ellenére ahogy azt évente 1-2 alkalommal megteszem, ellátogattam az elefánt őséről elnevezett bevásárló központba.

Mindenképpen megakartam nézni a Made in Hungaria című filmet, és pont kapóra jött egy barátom szülinapja. Így hát hárman foglaltunk helyet a piros székben. Persze nem egy szék volt hármunk alatt. :)

Ami az előzményeket illeti el kell mondanom, hogy Fenyő Miklós nagy tisztelője vagyok, illetve Scherer Péter is favorit. Sajnos a jó kritikák ellenére azt kaptam amit sejtettem bár, de nem vártam. A kellemes zenéket leszámítva nem volt élvezhető a film. A sztori nagyon gyenge volt, a színészek szintén 1-2 kivételtől eltekintve. Mivel 21:15-kor kezdődött a film és elég hosszú napom volt, néhány unalmasabb periódusában majdnem elaludtam. Aztán jött a Csókkirály vagy a Ciao Marina és újra ébredeztem.

Zárszóként ezzel kapcsóladtam annyit tudok írni, hogy aki szereti ezt a zenét és a magyar filmeket az nézze meg (!)egyszer(!) , de lehetőleg ne adjon ki érte 1000 Ft-ot.

És... Amiért mondjuk érdemes volt megírni ezt a szöveget az egy kellemesebb filmélményem. Méghozzá a Slumdog Millionaire című Dannie Boyle filmről van szó. Igen, jól sejted, ő rendezte a Trainspotting-ot. A filmet egyébként sikerült Gettó milliomos néven fordítani, ezt inkább nem véleményezem, de a kevesebb néha több...

Írhatnék még legalább háromszor annyit mint a Made in Hungaria-ról, de inkább nézzétek meg a TeCsatornád támogatásával a trailert, utána pedig minnél előbb a 120 perces teljes változatot.

Nem akartam, hogy ez legyen a 2. bejegyzésem. Ez alapvetően egy elég sokszor használt kifejezés, de én tényleg nem akartam.

Mint sportszerető és egyben a politikát is követő ember kénytelen vagyok írni erről. Elmondani a véleményem. Mi is történt Veszprémben és minek is kellenne történnie az országban?

Veszprémben sportolókat öltek meg. Olyan sportolókat akik a város első számú sportolói. Valószinűleg a 62.000 veszprémi lakosból legalább 60.000 szereti ezeket a srácokat, és büszkén istenitik őket hétről-hétre. Ezeknek a srácoknak azon a bizonyos napon egymásért kellett küzdeniük. Kivételesen nem egy másik sztárcsapat vagy a bíró megkérdőjelezhető ítéleteivel szemben. Hanem késekkel és gyilkosokkal szemben. Olyan gyilkosokkal szemben akiknek biztosan nem ez volt az első éjszakai akciójuk és nem is az utolsó attól félek...

Nagyjából azt, hogy ezek után mi történt mindenki tudja, nem kívánom leírni, hisz sokan megteték már helyettem. Budapesti fiatalként van "szerencsém" ismerni a szórakozóhelyek biztonsági rendszerét. Kérdezem én, hogy az egyébként mindenért ütő kopaszok hol voltak amikor tényleg szükség lett volna rájuk. Miért most lett csak elővéve az a felvétel amikor 100-200 büntetett előéletű ember felvonult Siófok sétáló utcájában, teljesen terrorban tartva a turistákat, illetve az üzletek dolgozóit? Hogy lehet, hogy M. Roland gyilkosa, K. Rajmund aki a srácot halálra verte az iskola után még a mai napig ugyanabban az iskolába és abban az osztályba tanulhat? És még sok száz kérdést tudnék leírni, de gondolom ezekről nem szívesen beszélünk/olvasunk.

Gondolom feltűnt mindenkinek aki ezt olvassa, hogy egy bizonyos szó nincs sehol megemlítve. Az elkövetők származása. Leírhattam volna, de Marian Cozma életét nem adja vissza már semmi az őt sírató szülők, barátnő, és minden jóérzésű ember számára.

Marian Cozma 1982. szeptemberében született a román fővárosban. Családjában meghatározó sportág volt a kézilabda, így hát nem volt meglepő, hogy ő is ezt a sportot választotta. Méghozzá a Dinamo Bucureşti csapatában. 2005-ben megkéselték a rivális Rapid szurkolói. 2006-ban került Veszprémbe ahol jól érezte magát, az otthonának tekintette a királynék városát. Rövid időn belül magyar válogatott játékos lett volna...

Nyugodj békében, Marian!

Gondoltam írok egy blogot, már régóta gondolkoztam ezen, de amikor hallottam, hogy Gyurcsány Ferenc blogjából könyv született, éreztem, hogy eljött az én időm!